(„ÉS”, 2010. július 30., BALKÁN BALKON melléklet)
Nosztalgia nélkül, és nem a jelen ellenében vizsgálni a múltat, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a mai helyzetet kialakító körülményeket és lehetőségeket megértsük, ez volna a korunk társadalmi-politikai valóságának feltárása érdekében elvégzendő feladat. Napjaink politikai-társadalmi viszonyai között az európai új demokráciák elemzésében a „kapitalizmus” és a „kommunizmus” fogalmai már nem fedik a valóságot. A közjó iránti érdektelenség súlyos következménye, hogy megszűnt a militáns nacionalizmus, vallási fundamentalizmus, fajgyűlölet, homofóbia és utcai bűnözés fölötti kontroll. Ez komor képet fest korunk hétköznapi valóságáról, ami személyes kötődéseinktől függetlenül mindannyiunkat fájdalmasan érint. Sajnos az értelmiségi elitet csaknem kizárólag a saját karrierje foglalkoztatja, elsősorban személyes előnyeire koncentrál, és teljesen megfeledkezik a közjóról.
Sokáig kerestem a szavakat saját belső vívódásaim megfogalmazásához, míg meg nem találtam C. Musat idézett cikkét, amelyben nemes egyszerűséggel öntötte szavakba helyettem (is) barokkosan hömpölygő gondolataimat. Háborgásom, felháborodásom, lelkiismeret furdalásom a baloldal 2010-es parlamenti választásokon (megérdemelten) elszenvedett méretes veresége felett az emiatt érzett szégyenből és személyes felelősségérzetemből, nem kis lelkiismeret furdalásomból ered.
Talán a 80-as évek végén zajló „reformkorszak” termése volt az a közismert vicc, amelyben Lenin – a szovjet KB legnagyobb megdöbbenésére – feltámad, és kérésére a KB tagjai őszintén „feltárják a helyzetet”, amiből Lenin elvtárs számára is világossá válik, hogy igen nagy a baj. A kérése az, hogy zárják be őt egy szobába több napi élelemmel és innivalóval, ahol egyedül nyugodtan végiggondolhatja a „helyzetet” és az ebből adódó „tennivalókat”. Kérését teljesítik az elvtársak. Több nap elteltével már aggódnak, mert Lenin semmi életjelet nem ad magáról, leskelődnek a kulcslyukon, hallgatóznak, végül betörik az ajtót. A helyiséget üresen találják, csak egy kézzel írt levelet találnak:
„Elvtársak! Nagyon nagy a baj, mindent kezdhetünk elölről. Svájcba emigráltam. Lenin”
Hát, körülbelül ez a helyzet ma is. Mindent elölről kell kezdeni. Optimistán szemlélve, ez magában rejti a megújulás, a teljes újrakezdés, az új szemlélet megformálásának, közös kigondolásának, kiszenvedésének a lehetőségét is.
Keresem azokat a „játszótársakat”, akik tevőlegesen, folyamatosan részt kívánnak venni az általam SZEPIB (Szentendrei Polgári Baloldal) néven alapítandó munkaközösségben, amely többirányú gondolkodási folyamat megszervezésében, a SZEPI-s szabadgondolkodói hagyományokon alapuló munkamódszer segítségével széleskörű, hálózatszerű közösségek szervezésében és vezetésében működne közre.
Határozott elképzeléseim vannak az elvégzendő feladatokról, a módszerekről stb., de ez senkit ne riasszon vissza attól, hogy megkísérelje ezeket elfogadni, esetleg vitatni.
JELEZZ VISSZA, HA RÉSZT KÍVÁNSZ VENNI A MUNKÁBAN!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése