MUNKACÍME: POLITIKUS KERESTETIK

A múlt vasárnapi plenárison a szokásos dumaparti után két ötletemmel foglalkoztunk.

Az első ötletem abból indul ki, hogy a nagyfokú politikai passzivitás részben azon alapul, hogy a politikai közélet jelenlegi szereplői mérhetetlenül unja a közönség. Mint ahogy TGM is a minap egy műsorban elmondta, a Fidesz népszerűsége csak látszólagos, semmilyen lelkesültség nincs mögötte, ellenben hatalmas apátia.

A politikai közélet felrázásához új, hiteles arcok kellenek.

Másrészről itt volt ez az X-Faktor című tehetségkutató verseny, amely számos igazi tehetséget hozott felszínre, hatalmas rajongótáborok alakultak, a vetélkedésük rendkívül népszerű volt. A versenyre a jelentkezők száma tízezer körül volt, és a kiesettek döntő részére is szolgált valamilyen tanulságul a megmérettetés, alakította önképét stb.

A két alapgondolat a szülője annak az ötletnek, hogy az X-Faktorhoz, vagy a korábbról ismert Riporter kerestetikhez hasonlóan Politikus kerestetik (munkacím) vetélkedőt kellene szervezni, illetve ennek metodikáját kidolgozni. A cél: politikai oldali elkötelezettség nélkül lehetőséget adni lehetőleg fiatal, politikus pálya iránt érdeklődő embereknek, hogy képességeiket megmérethessék, netán ismertséget, országos népszerűséget szerezzenek. 

Nagy vita után abban maradtunk, hogy Szentendrén megpróbálok egy próba-versenyt összehozni, ahol megfelelő zsűri és minimum 20-25 érdeklődő jelenlétében zajlana a vetélkedés. Az egészet felvesszük videóra, majd – mivel többen kétségbe vonták, hogy egy ilyen műsor „a mai fiatalokat” érdekli, ezért  - egy nagyobb, 20-30 fős csoportjukat megkérjük, hogy mondják el a véleményüket az alapötletről és ezt követően levetítjük nekik a videót. Mindezek ismeretében folytatjuk (vagy nem) a közös gondolkodást.

A második felvetés arra vonatkozott, hogy a mai politikai közbeszédet rendszeresen a Fidesz által „bedobott” témák kavarják fel, és mielőtt egy ilyen ügyet alaposan és több oldalról kibeszélne az érdeklődő közönség, azt megelőzően, jól időzítetten már egy mások „csobbanás” okán hangos a közélet. Még az egyik téma végére sem értünk, máris újjal foglalkozunk, amire a Fidesz igent mond, arra  az ellenzék csak nemmel válaszol, de saját újszerű, tematizáló javaslatok megfogalmazására még nincs erő. Csak folyik a nagy rohanás.  

Feltételezve, hogy a politikai hatalom mai gyakorlói a nem távoli jövőben leváltásra kerülnek, és új parlamenti választások lesznek, érdemes végiggondolni egy („teljesen”) új politikai víziót, amely versenyképes lehet mind a jobb, mind a baloldali programokkal. Ennek koherensnek, tudományosan megalapozottnak kell lennie. Természetesen ezt nem nekünk kell különféle tematikájú kutatásokkal alátámasztani, erre meg kell találnunk lehetőleg a legjobb szakértőket. De a kérdéseket nekünk kell feltenni, és a kapott válaszokból a következtetéseket levonni, a rendszert felépítgetni.

Nem pártalapítás a cél, inkább civil mozgalmunk keretében elmélyült tanulmányozása az alkotmányozás  módjának, benne a hatalommegosztás lehetséges rendszereivel és módozataival, illetve összefüggésben a választási rendszerrel. Ennek eredményeként ki kellene alakuljon a „mi alkotmányunk”, legalább is a tartalma kialakításával kapcsolatos alapelvek.

Hasonlóan foglalkozni kell a hazai gazdaságszervezési szisztéma (szocialista tervgazdálkodás vs. kapitalista piacgazdaság, és minden, ami közte van) kérdéskörével, az állami feladatvállalásokkal (szociális, vagyongazdálkodás stb.), a jövedelemszabályozás problematikájával.

Végül a társadalompolitikai kérdések közül találomra kiemelve: öngondoskodás vs. szolidaritás, oktatás, vallás/szekularizáció, pozitív/negatív diszkrimináció stb.

Fontos, hogy a kérdéskörök feldolgozása során jelentős önképzésre is sor kerüljön. A kérdések feldolgozása során jelen kell legyen a jelenlegi helyzetet elemző társadalomkritika – történelmi alapokon.

A második ötletem részletesebb kifejtését, tematikájának csoportosítását, a lebonyolításra vonatkozó javaslatomat a későbbiek során fogom kifejteni.

Az összejövetel nem elhanyagolható része volt a folyamatos evés-ivás. Ennek keretében szenzációs csicsókakrém (előétel) némi pálinka stb. kíséretében került az asztalra, a lehetőséghez képest szűkös mennyiségben, hivatkozással a közelgő ebédre.

Az ebéd részeként tárkonyos húsgombóc levest kaptunk erdélyi tájszólásban (ízletessége nem dicsérhető eléggé), amit alig bírt felülmúlni a háziasszony Zsófi lányának anyukája receptje szerint készült felséges túrógombóc, nem kevés prézli, tejfel és porcukor hintés kíséretében. Remek, a zalai dombok napsütötte nedűjéből erjesztett olasz rizling járt hozzá – fogyott is rendesen. De ez az élénk társalgást nem zavarta, sőt. Legalább is, amíg ott voltam.

Bezzeg

A magyar kormányfő leszögezte: a magyar médiatörvényben egyetlen olyan jogi megoldás sincs, amely valamely uniós tagállam médiatörvényében ne szerepelne, tehát az "európai médiatörvényekből összerakott törvényről beszélünk." Magyarország pedig semmilyen diszkriminációt nem fogad el, vagyis a magyar jogszabály "bármely szakaszának módosítása csak akkor képzelhető el, ha abban az országban is módosítják ezeket a szakaszokat, ahonnan átvettük" - jelentette ki Orbán Viktor. (Újsághír, 2011. január 6.)

1.       A magyar médiatörvényt akkor kell megváltoztatni, ha Magyarországgal szemben ebben a témában európai uniós vizsgálat indul, és ez pozitív eredménnyel zárul, azaz súlyos, az európai uniós irányelvekkel ellenkező, vagy az irányelveket egyenesen figyelmen kívül hagyó rendelkezéseket találnak a magyar média-törvénykezésben. Egyelőre ez a vizsgálat el sem indult, szakértők szerint erre elég sokat kell várni, bár fontolgatják, vizsgálják az eljárás elindításának feltételeit, mert az illetékes biztos előzetes ismeretei ezt indokolják. Mindenesetre a magyar kormányfő máris élesen támadja a várható eredményt.

2.       Más országok médiaszabályozását IS akkor kell megváltoztatni, ha AZOK HASONLÓ PRCEDÚRÁN MENTEK KERESZTÜL. Más európai uniós országban a médiatörvénnyel, és/vagy a szólásszabadságra vonatkozó alapelv gyakorlati megvalósulásával kapcsolatban ilyen gyanúk nem merültek fel, ezért ezzel kapcsolatos vizsgálatok elindítása még nem képezi megfontolás tárgyát sem, de lehet, hogy az Orbán nyilatkozatát „felhívás táncra”-ként fogják értelmezni, és ezzel párhuzamosan vizsgálat indul a német, a francia stb. gyakorlattal szemben is – ezzel várhatóan külön jópontokat szerez magán miniszterelnökünk és csapata, országunk, mint a kollektív  emberi jogok élharcosa jelentősen fogja növelni népszerűségét az európai közösségen belül.

3.       Ha Magyarországot kötelezik – egyszer, majd, egy a MAGYAR viszonyokat elemző alapos vizsgálat eredményekét – a jelenlegi média-szabályozás megváltoztatására, az semmilyen automatizmus révén nem jelentheti azt, hogy ennek következtében – helytől és időtől függetlenül, máshol, más feltételek között érvényesülő, akár a magyarországihoz hasonló (rész)szabályozás miatt – a más országokban érvényes szabályozást is meg kell változtatni. Azért, mert a magyar szabályozás („a mi autónk”) egyes elemeit egy másik nemzeti szabályozás („az ő autójuk”) egyes  elemeit („motorblokk”,”fék”,”hajtómű” stb.)  átvéve állították össze, ez nem jelentheti azt, hogy azért, mert  „a mi autónk” nem működőképes, sőt, balesetveszélyes, azért „az ő autóikat” is ki kell vonni a forgalomból.

4.       Elismerem, legjobb védekezés a támadás – az óvodai homokozóban. Valószínűsítem, a jelenlegi magyar kormányfő ezzel a kommunikációjával, ha eddig nem is, eztán komoly rokonszenvet ébreszt a többi európai (és nem európai) állam vezetőiben. (Megjegyzem, a feleségem is hasonló taktikát választ, amikor csípőre tett kézzel riposztozik: „Bezzeg, amikor te…?” tipusú mondataival, mégis kedvelem.)