KÖZÖS MAGYAR ÉRTÉKEINK
(metropol BUDAPEST, 2010. SZEPTEMBER 16., 6. oldal.)
Fővárosunk, sőt, egész országunk szimbóluma a kecses, lágy ívű Lánchíd. Mint oly sok szépet és hasznosat, ezt is Széchenyi Istvánnak köszönhetjük. Meg két pénzügyi zseninek: a görög-macedon eredetű Sina Györgynek, és a bécsi zsidó Rotschild bankárnak, akik pénzükkel és tekintélyükkel járultak hozzá a létrejöttéhez.
Ez a Sina báró óriási vagyont hagyott hátra a fiára, méltó utódjára, Simonra, akinek idén ünnepeljük születése kétszázadik évfordulóját. Nagyon kevés lenne a rendelkezésemre álló hely, ha valamennyi érdemdús hozzájárulását felsorolnám a magyar iparban, közszolgáltatásban, kultúrában.
Vasútfejlesztés, gőzhajózás, folyamszabályozás, gyermekkórház, a vakok intézete, a Nemzeti Színház és a Nemzeti Múzeum egyaránt rengeteget köszönhet a görög eredetű nagy magyar hazafinak, de szívemhez legközelebb mégis a Magyar Tudományos Akadémia székháza áll. Mintegy húsz év alatt akkor óriásinak számító összeget, jóval több, mint ötszázezer forintot áldozott közügyekre.
Érdemes elgondolkodnunk ezen mostanság, amikor szélsőséges hangok szennyezik közéletünket, hogy ki is a magyar, és ki nem. Mit köszönhet a magyar nép a más országokból, térségekből betelepülteknek, és mivé lennénk az ő munkájuk nélkül. A szorgos bolgár kertészek nélkül, akik megmutatták, milyen eredményes az intenzív növénytermesztés. A törökök kiűzése után betelepített szorgalmas, a mezőgazdaságban és a kultúrában egyaránt kíváló svábok és tótok (szlovákok) nélkül.
A csodálatos zenészeket, kíváló festőket adó cigányok nélkül. A magyar Nobel-díjasok háromnegyedét kiállító, az iparban, tudományokban, pénzügyekben kultúrában jeleskedő zsidók nélkül. Vagy akár a sok évszázaddal ezelőtt ellenségeik elől idemenekült, és nálunk menedéket talált kunok, jászok nélkül. A gyönyörű Szentendrét felépítő, ügyes és okos rácok (szerbek) nélkül. Vagy a bő fél évszázada az üldözések elől nálunk letelepedést kérő görögök nélkül, akiknek nagyszerű színésznőt, szobrászt vagy éppen egyetemi tanárt köszönhetünk, aki egyébként előadója is a Sina Simont a Tudományos Akadémián ünneplő konferenciának.
Mi, mai utódok koldusok lennénk nélkülük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése