MUNKACÍME: POLITIKUS KERESTETIK

A múlt vasárnapi plenárison a szokásos dumaparti után két ötletemmel foglalkoztunk.

Az első ötletem abból indul ki, hogy a nagyfokú politikai passzivitás részben azon alapul, hogy a politikai közélet jelenlegi szereplői mérhetetlenül unja a közönség. Mint ahogy TGM is a minap egy műsorban elmondta, a Fidesz népszerűsége csak látszólagos, semmilyen lelkesültség nincs mögötte, ellenben hatalmas apátia.

A politikai közélet felrázásához új, hiteles arcok kellenek.

Másrészről itt volt ez az X-Faktor című tehetségkutató verseny, amely számos igazi tehetséget hozott felszínre, hatalmas rajongótáborok alakultak, a vetélkedésük rendkívül népszerű volt. A versenyre a jelentkezők száma tízezer körül volt, és a kiesettek döntő részére is szolgált valamilyen tanulságul a megmérettetés, alakította önképét stb.

A két alapgondolat a szülője annak az ötletnek, hogy az X-Faktorhoz, vagy a korábbról ismert Riporter kerestetikhez hasonlóan Politikus kerestetik (munkacím) vetélkedőt kellene szervezni, illetve ennek metodikáját kidolgozni. A cél: politikai oldali elkötelezettség nélkül lehetőséget adni lehetőleg fiatal, politikus pálya iránt érdeklődő embereknek, hogy képességeiket megmérethessék, netán ismertséget, országos népszerűséget szerezzenek. 

Nagy vita után abban maradtunk, hogy Szentendrén megpróbálok egy próba-versenyt összehozni, ahol megfelelő zsűri és minimum 20-25 érdeklődő jelenlétében zajlana a vetélkedés. Az egészet felvesszük videóra, majd – mivel többen kétségbe vonták, hogy egy ilyen műsor „a mai fiatalokat” érdekli, ezért  - egy nagyobb, 20-30 fős csoportjukat megkérjük, hogy mondják el a véleményüket az alapötletről és ezt követően levetítjük nekik a videót. Mindezek ismeretében folytatjuk (vagy nem) a közös gondolkodást.

A második felvetés arra vonatkozott, hogy a mai politikai közbeszédet rendszeresen a Fidesz által „bedobott” témák kavarják fel, és mielőtt egy ilyen ügyet alaposan és több oldalról kibeszélne az érdeklődő közönség, azt megelőzően, jól időzítetten már egy mások „csobbanás” okán hangos a közélet. Még az egyik téma végére sem értünk, máris újjal foglalkozunk, amire a Fidesz igent mond, arra  az ellenzék csak nemmel válaszol, de saját újszerű, tematizáló javaslatok megfogalmazására még nincs erő. Csak folyik a nagy rohanás.  

Feltételezve, hogy a politikai hatalom mai gyakorlói a nem távoli jövőben leváltásra kerülnek, és új parlamenti választások lesznek, érdemes végiggondolni egy („teljesen”) új politikai víziót, amely versenyképes lehet mind a jobb, mind a baloldali programokkal. Ennek koherensnek, tudományosan megalapozottnak kell lennie. Természetesen ezt nem nekünk kell különféle tematikájú kutatásokkal alátámasztani, erre meg kell találnunk lehetőleg a legjobb szakértőket. De a kérdéseket nekünk kell feltenni, és a kapott válaszokból a következtetéseket levonni, a rendszert felépítgetni.

Nem pártalapítás a cél, inkább civil mozgalmunk keretében elmélyült tanulmányozása az alkotmányozás  módjának, benne a hatalommegosztás lehetséges rendszereivel és módozataival, illetve összefüggésben a választási rendszerrel. Ennek eredményeként ki kellene alakuljon a „mi alkotmányunk”, legalább is a tartalma kialakításával kapcsolatos alapelvek.

Hasonlóan foglalkozni kell a hazai gazdaságszervezési szisztéma (szocialista tervgazdálkodás vs. kapitalista piacgazdaság, és minden, ami közte van) kérdéskörével, az állami feladatvállalásokkal (szociális, vagyongazdálkodás stb.), a jövedelemszabályozás problematikájával.

Végül a társadalompolitikai kérdések közül találomra kiemelve: öngondoskodás vs. szolidaritás, oktatás, vallás/szekularizáció, pozitív/negatív diszkrimináció stb.

Fontos, hogy a kérdéskörök feldolgozása során jelentős önképzésre is sor kerüljön. A kérdések feldolgozása során jelen kell legyen a jelenlegi helyzetet elemző társadalomkritika – történelmi alapokon.

A második ötletem részletesebb kifejtését, tematikájának csoportosítását, a lebonyolításra vonatkozó javaslatomat a későbbiek során fogom kifejteni.

Az összejövetel nem elhanyagolható része volt a folyamatos evés-ivás. Ennek keretében szenzációs csicsókakrém (előétel) némi pálinka stb. kíséretében került az asztalra, a lehetőséghez képest szűkös mennyiségben, hivatkozással a közelgő ebédre.

Az ebéd részeként tárkonyos húsgombóc levest kaptunk erdélyi tájszólásban (ízletessége nem dicsérhető eléggé), amit alig bírt felülmúlni a háziasszony Zsófi lányának anyukája receptje szerint készült felséges túrógombóc, nem kevés prézli, tejfel és porcukor hintés kíséretében. Remek, a zalai dombok napsütötte nedűjéből erjesztett olasz rizling járt hozzá – fogyott is rendesen. De ez az élénk társalgást nem zavarta, sőt. Legalább is, amíg ott voltam.

Bezzeg

A magyar kormányfő leszögezte: a magyar médiatörvényben egyetlen olyan jogi megoldás sincs, amely valamely uniós tagállam médiatörvényében ne szerepelne, tehát az "európai médiatörvényekből összerakott törvényről beszélünk." Magyarország pedig semmilyen diszkriminációt nem fogad el, vagyis a magyar jogszabály "bármely szakaszának módosítása csak akkor képzelhető el, ha abban az országban is módosítják ezeket a szakaszokat, ahonnan átvettük" - jelentette ki Orbán Viktor. (Újsághír, 2011. január 6.)

1.       A magyar médiatörvényt akkor kell megváltoztatni, ha Magyarországgal szemben ebben a témában európai uniós vizsgálat indul, és ez pozitív eredménnyel zárul, azaz súlyos, az európai uniós irányelvekkel ellenkező, vagy az irányelveket egyenesen figyelmen kívül hagyó rendelkezéseket találnak a magyar média-törvénykezésben. Egyelőre ez a vizsgálat el sem indult, szakértők szerint erre elég sokat kell várni, bár fontolgatják, vizsgálják az eljárás elindításának feltételeit, mert az illetékes biztos előzetes ismeretei ezt indokolják. Mindenesetre a magyar kormányfő máris élesen támadja a várható eredményt.

2.       Más országok médiaszabályozását IS akkor kell megváltoztatni, ha AZOK HASONLÓ PRCEDÚRÁN MENTEK KERESZTÜL. Más európai uniós országban a médiatörvénnyel, és/vagy a szólásszabadságra vonatkozó alapelv gyakorlati megvalósulásával kapcsolatban ilyen gyanúk nem merültek fel, ezért ezzel kapcsolatos vizsgálatok elindítása még nem képezi megfontolás tárgyát sem, de lehet, hogy az Orbán nyilatkozatát „felhívás táncra”-ként fogják értelmezni, és ezzel párhuzamosan vizsgálat indul a német, a francia stb. gyakorlattal szemben is – ezzel várhatóan külön jópontokat szerez magán miniszterelnökünk és csapata, országunk, mint a kollektív  emberi jogok élharcosa jelentősen fogja növelni népszerűségét az európai közösségen belül.

3.       Ha Magyarországot kötelezik – egyszer, majd, egy a MAGYAR viszonyokat elemző alapos vizsgálat eredményekét – a jelenlegi média-szabályozás megváltoztatására, az semmilyen automatizmus révén nem jelentheti azt, hogy ennek következtében – helytől és időtől függetlenül, máshol, más feltételek között érvényesülő, akár a magyarországihoz hasonló (rész)szabályozás miatt – a más országokban érvényes szabályozást is meg kell változtatni. Azért, mert a magyar szabályozás („a mi autónk”) egyes elemeit egy másik nemzeti szabályozás („az ő autójuk”) egyes  elemeit („motorblokk”,”fék”,”hajtómű” stb.)  átvéve állították össze, ez nem jelentheti azt, hogy azért, mert  „a mi autónk” nem működőképes, sőt, balesetveszélyes, azért „az ő autóikat” is ki kell vonni a forgalomból.

4.       Elismerem, legjobb védekezés a támadás – az óvodai homokozóban. Valószínűsítem, a jelenlegi magyar kormányfő ezzel a kommunikációjával, ha eddig nem is, eztán komoly rokonszenvet ébreszt a többi európai (és nem európai) állam vezetőiben. (Megjegyzem, a feleségem is hasonló taktikát választ, amikor csípőre tett kézzel riposztozik: „Bezzeg, amikor te…?” tipusú mondataival, mégis kedvelem.)

KIÁLTVÁNY!

BÍRÓSÁGRA A BALODALLAL!

Prológus

Kétségtelenül Standeisky Éva publicisztikája volt az utolsó és döntő lökés, ami arra késztetett, hogy írásban is megfogalmazzam, amit már többször többfelé szóban hangoztattam:  ÚJ POLITIKAI GARNITÚRA KELL!

Akár jobbra, akár balra, akár középre vagy a hátam mögé nézek, csak megunt, erkölcsileg lejáratott, hiteltelen politikai elitet, pártvezetőket és lakájaikat látom nap mint nap – számomra már rendkívül unalmas és fárasztó - csatáikat vívni gyermekded homokozóikban. És nem történik semmi.  Mert ami történik, az pótcselekvés: alkalmas az általános politikai izgalom, valamint sajtómunkások (Co.: Kovács Zoltán) fenn- és eltartására, alkalmas egymás lejáratására, de teljesen alkalmatlan a társadalom valódi gondjainak megoldására. Az arénában a gladiátorok az életükért küzdenek, miközben a publikum őrjöng, üvölt és sikoltozva bíztatja a számára kedveset: ŐLD MEG! ÖLD MEG! A harc egy-egy pillanatában még közösségnek is tűnnek a táborok, de a végén, miután versenyzőik, akikre fogadtak, kivéreztek, megfáradt egyénekként térnek vissza mindennapjaikba. És várják a következő, bódító, mámorító, vérgőzös pillanatot, amikor revansot vehetnek. NA, EBBŐL ELÉG!

Baloldaliként a baloldalon akarom a sort kezdeni. Önkritikára, az elmúlt húsz év kritikai vizsgálatára van szükség. Van rá időnk, optimális esetben mintegy három-hat év. A társadalom bizalmát csak a teljes erkölcsi megújulásunkkal érhetjük el. Le kell a baloldalról azt a mocskot mosni, amit mások kentek rá, de attól a sártól, ganajtól is meg kell tisztulnunk, amit gladiátoraink szedtek magukra az arénában hemperegve.

 

Módszer

A társadalmi bíróság felállítását javaslom. Komolyan! Olyan társadalmi bíróságot, ahol vannak ügyészek, vádlottak, védők, esküdtek, bírák, szakértők, tanuk, minden, ami kell, és mivel „játékról” van szó, kell(enek) játékvezetők is, akik a tárgyalás menetének „törvényességét” felügyelik (moderálják) – nevezzük ezt a testületet ZSŰRÍ-nek.

A zsűri

-          egyik tagjának magamat jelölöm, és

-          jelentkezés alapján fogom a javaslatomat megtenni a másik két tagra, akiknek az elfogadásához a nyilvánosság hozzájárulását kérem.

-          A zsűri két további társtagja közül - ideális esetben – az egyik jogász, a másik történész.

-          A zsűri legfontosabb feladata a lehetséges vádpontok és a kiszabható politikai büntetések meghatározása, valamint a jogorvoslati lehetőségek (fórumok)  biztosítása, melyre javaslatokat elfogad. 

Természetesen az egész tárgyalás a nyilvánosság előtt zajlik majd, az internet segítségével, de egyáltalán nem zárom ki, hogy alkalmanként mód legyen élőben is  egy-egy vita (tárgyalás) lebonyolítására.

Ügyész, védő, esküdt, bíró

-          írásos anyaggal lehet a zsűrinél jelentkezni, amelyben

-          indokolnia kell a szerepre való alkalmasságát a jelöltnek, és

-          azt a koncepciót, amit meg kíván valósítani a vállalt feladat végrehajtása során.

-          Természetesen módot kell biztosítani nem elkötelezetten baloldali személyek jelentkezésére és szerephez jutásához is, amennyiben magukra nézve is kötelezően elfogadják a játékszabályokat.

-          Ezekre a szerepekre hivatásos politikusok – parlamenti képviselőig, országos pártvezetőig bezárva  - nem jelentkezhetnek.

A játékszabályokat

-           a zsűri állapítja meg, és

-          amely szabályok nagymértékben fognak hasonlítani a bírósági peres eljárások szabályaihoz. Ennek megfelelően kell            

o   a vádat (keresetet) összeállítani,

o    a bizonyítékokat a bíróság elé tárni,

o   a tanukat, szakértőket megidéztetni, lehet a védelmet képviselni;

-          a zsűri állapítja meg – akár saját hatáskörébe utalva – az egyes szereplők kiválasztásának szabályait is, melynek során feltétlen törekedni kell

o   a versenyeztetésre,

o   a kiválasztás szempontjainak előzetes meghatározására;

o   a kiválasztás nyilvános indoklására;

o   a „jogorvoslat” lehetőségének biztosítására.

A vádlottak:

-          erre a szerepre nem lehet jelentkezni, vádlottá csak válni lehet;

-          vádlott természetes személy és/vagy politikai tett, vállalás, kijelentés is lehet;

-          a természetes személyek kötelesek megjelenni a bíróság előtt és a feltett kérdésekre válaszolni;

-          nem kötelesek maguk ellen vallani;

-          védőiket – ha kívánják – maguk választhatják meg a jelentkezők közül, védelmüket saját maguk is elláthatják, felkérhetnek arra alkalmasnak tartott személyeket;

-          a bíróság előtti - idézés ellenére való – meg nem jelenést szankcionálni nem tudjuk, de az elkövethető legnagyobb bűnként fogjuk megítélni, és a lehető legsúlyosabb politikai ítéletet fogjuk kiszabni.

A tanuk:

-          bárki lehet;

-          felkérhető;

-          önként is jelentkezhet, írásban, kifejtve tanúskodásának lényegét. Tanúvallomását a bíróság nem köteles figyelembe venni, de feltétlen törekedni kell rá, hogy írásban kaphasson indoklást álláspontjának elutasításáról.

Esküdtek:

-          bárki lehet;

-          tagjait a jelentkezők, vagy mások által jelöltek – ha vállalják – közül a bírói tanács választja ki;

-          törekedni kell, hogy a 12-15 tagú testület színes összetételű legyen társadalmi kötődés, politikai hovatartozás, végzettség, társadalmi-szociális helyzet, lakhely stb. szempontjából.

Bírói tanács tagjai:

-          csak jogi végzettségű természetes személy lehet;

-          bíróság, bűnüldözés, politikai szervezet országos vezetőségének aktív tagja nem jelölhető;

-          olyan, az előzőekben felsorolt szervezetek alkalmazottjaként dolgozó, tagjaként működő személy jelölhető, akinek ez a jogviszonya, tagsága már legalább öt éve megszűnt;

-          a bírói tanács 3-5 tagja az elnököt maga közül titkos szavazással választja meg;

-          az összeférhetetlenségnek lehetnek egyéb kizáró okai is.

A várt eredmény

Nem a teljesség igényével, és nem fontossági sorrendben, mert egyik cél fontosabb, mint a másik:

-          a régi elit politikai leváltása;

-          a politika erkölcsi megtisztulása, az általános erkölcsi színvonal megerősödése;

-          új, hiteles, politikailag használható arcok feltűnése, felfedezése, erre való motiváció;

-          politikai vitakultúra színvonalának emelkedése a másság, a sokszínűség, a véleményszabadság elfogadása mentén;

-          a piacgazdaság működésének megértése széles rétegek számára, előnyei-hátrányai más rendszerekkel szemben;

-          az öngondoskodás szükséges mértékének és fontosságának felismerése;

-          nagy nyilvánosság, publicitás, a közélet megmozgatása, megmozdulása, az állóvíz felkavarása;

-          a jogi ismeretek terjedése, azok jelentőségének felismerése;

-          párbeszéd bal- és jobboldal között;

-          hozzájárulás az 1989-ben kialakított demokratikus intézményrendszernek a szükséges megújításához;

-          a Papcsák–Budai tetemre hívó rögtönítélő bíróságosdit játszók teljes ellehetetlenülése, nevetségessé tétele;

-           az igazi, tényleges rendszerváltáshoz elengedhetetlenül szükséges, a fejekben is végbemenő jelentős, minőségi változás.

CSAK ENNYI!

AZTÁN – de csak aztán! – JÖHET A JOBBOLDAL IS.  

Féllábon

A korábban elkövetett bűnök visszaütnek. Egy felkészületlenül elkövetett tavaszi kerékpártúra következménye lett a múlt heti porcműtét. Kértem a jegyző asszonytól, hogy küldjön nekem mozgó úrnát - mármint a választáshoz, mert, különben, köszönöm szépen, jól vagyok, csak lépni nem tudok -, de visszajezést nem kaptam. Így hát elvitettem magam a szavazőkörig, ott meg elbotorkáltam féllábon a szavazóhelyiségig, és megtettem, amit meg kellett.

Amikor én ott voltam - pedig elég sokáig bajlódtam -, senki nem jött szavazni. Feltételezem, nem mozgáskorlátozottság volt a fő ok. Akkor pedig mi?

A politológus szakértők csontig elemezték a választások statisztikai és politikai eredményeit, feltárva a helyi és tágabb értelmű összefüggéseket, hatásokat a további kormányzásra. De mindezt a leadott szavazatok, a megismert eredmények alapján, ami csak az egyik lába az igazságnak - már ha az igazság két lábon jár.

Engem épp a másik, a hiányzó lába izgat. Az a népesség, aki nem ment el választani. Ki tudja, miért? 

Tényleg? Tudja valaki, hogy miért? Hogyan lehetne - legalább utólag - reális magyarázatot találni arra, ki miért nem megy el szavazni? Egyetlen faktor: a poltikai apátia lenne a magyarázó ok?


Mert az csak önteltségről tanúskodik, ahogy a miniszterelnök vindikálta a jogot a minősítéshez: aki nem ment el választani, az engedélyezte a FIDESZ által elvégzendő változásokat. Na neeee! Ez a jól ismert kádári politikai "bonmot": aki nincs ellenünk, az velünk van gyenge  parafrázisa. Miután személyesen is jelentősen hozzájárult a politikai hangulat demoralizálásához, a demokrácia legnagyobb dicsőségére nem csak azoknak köszönte meg a választásokon való részvételt, akik elmentek, és (rájuk) szavaztak, de rendesen megfricskázta azokat, akik nem vették a fáradságot, hogy a szavazófülkéig elfáradjanak. Minősítő szavaival megköszönte, hogy nem vettek részt a döntéshozatalban, ezzel is - akár akaratuk ellenére - hozzájárultva a FIDESZ győzelméhez.


De hiszen a FIDESZ vezérnek épp ez volt az érdeke, erről szólt az elmúlt nyolc éve: minden hatalmat a FIDESZ-nek! Mi tudjuk, mit kell majd tennünk, ha ott leszünk, bizzatok bennünk, emberek! És ezzel az otthonmaradók engedélyt adtak arra - egyben elveszítve a későbbiekben a legkisebb felháborodáshoz való jogukat is -, hogy az Orbán-kormány és narancs színű önkormányzataik azt tegyék, amit akarnak.

PLENÁRIS

Mint korábban megállapodtunk, a következő plenáris összejövetelünkre

2010. október 2-án 10 órakor

kerül sor. Tekintettel arra, hogy kisebb térdműtétem miatt nem leszek képes nagyobb távolságot megtenni, a találkozó helyszíne:

Szentendre, Berek u. 22.

Témáink:                          Blogolás

                                      Politizálás

                                      Akciók

Mindenkit szeretettel várunk, de kérünk, jelezd előre a várható részvételedet, hogy a szervezéssel megfelelően készülhessünk:  szepib2010@gmail.com



HELYETTEM MONDTÁK (ÍRTÁK)

SZENTGYÖRGYI ZSUZSA VILLAMOSMÉRNÖK
KÖZÖS MAGYAR ÉRTÉKEINK
(metropol BUDAPEST, 2010. SZEPTEMBER 16., 6. oldal.)

Fővárosunk, sőt, egész országunk szimbóluma a kecses, lágy ívű Lánchíd. Mint oly sok szépet és hasznosat, ezt is Széchenyi Istvánnak köszönhetjük. Meg két pénzügyi zseninek: a görög-macedon eredetű Sina Györgynek, és a bécsi zsidó Rotschild bankárnak, akik pénzükkel és tekintélyükkel járultak hozzá a létrejöttéhez.

Ez a Sina báró óriási vagyont hagyott hátra a fiára, méltó utódjára, Simonra, akinek idén ünnepeljük születése kétszázadik évfordulóját. Nagyon kevés lenne a rendelkezésemre álló hely, ha valamennyi érdemdús hozzájárulását felsorolnám a magyar iparban, közszolgáltatásban, kultúrában.

Vasútfejlesztés, gőzhajózás, folyamszabályozás, gyermekkórház, a vakok intézete, a Nemzeti Színház és a Nemzeti Múzeum egyaránt rengeteget köszönhet a görög eredetű nagy magyar hazafinak, de szívemhez legközelebb mégis a Magyar Tudományos Akadémia székháza áll. Mintegy húsz év alatt akkor óriásinak számító összeget, jóval több, mint ötszázezer forintot áldozott közügyekre.

Érdemes elgondolkodnunk ezen mostanság, amikor szélsőséges hangok szennyezik közéletünket, hogy ki is a magyar, és ki nem. Mit köszönhet a magyar nép a más országokból, térségekből betelepülteknek, és mivé lennénk az ő munkájuk nélkül. A szorgos bolgár kertészek nélkül, akik megmutatták, milyen eredményes az intenzív növénytermesztés. A törökök kiűzése után betelepített szorgalmas, a mezőgazdaságban és a kultúrában egyaránt kíváló svábok és tótok (szlovákok) nélkül. 

A csodálatos zenészeket, kíváló festőket adó cigányok nélkül. A magyar Nobel-díjasok háromnegyedét kiállító, az iparban, tudományokban, pénzügyekben kultúrában jeleskedő zsidók nélkül. Vagy akár a sok évszázaddal ezelőtt ellenségeik elől idemenekült, és nálunk menedéket talált kunok, jászok nélkül. A gyönyörű Szentendrét felépítő, ügyes és okos rácok (szerbek) nélkül. Vagy a bő fél évszázada az üldözések elől nálunk letelepedést kérő görögök nélkül, akiknek nagyszerű színésznőt, szobrászt vagy éppen egyetemi tanárt köszönhetünk, aki egyébként előadója is a Sina Simont a Tudományos Akadémián ünneplő konferenciának.

Mi, mai utódok koldusok lennénk nélkülük.

SZEGREGÁCIÓ http://www.inforadio.hu/hir/belfold/hir-376475

A baloldali polgár a meteorológiai ősz első napján mi mást is tehetne, mint tankkönyvet köt. Hazajön a tízéves az iskolából hangos „negyedikes vagyooook, negyedikes vagyooook” felkiáltásokkal, levágja az üresen bevitt, de tankönyvekkel telepakolt iskolatáskát, majd némi célzással átnyújtja a frissen vásárolt bekötő fólia csomagot. Mehetek negyedikes! tankönyvet kötni.


Jobb is. Odahagyom a vitriolos vérbe mártott klaviatúrámat, amelyen épp elkezdtem fogalmazni legújabb bejegyzésemet, miután hazaérve az első hír, ami szembe jött velem csúnyán kiverte a biztosítékot nálam. Talán könyvkötés közben sikerül lecsillapodnom, és értelmesebb, kevésbé indulatos mondatokat faragnom, mint amilyenek első szuszra kibugyogtak a billentyűk alól.

Így oldaná meg a "cigánykérdést a Jobbik

A Jobbik az általa „cigánykérdésnek” nevezett probléma rövid távú megoldása érdekében úgynevezett „közrendvédelmi telepekre” zárná a „közrendet veszélyeztető egyéneket”, továbbá helyi, települési csendőrségeket és önfenntartó börtönöket hozna lére.

Idézet szövegben kénytelen vagyok, de a saját szövegemben nem vagyok hajlandó ennek a minimum szélsőjobboldali pártnak a nevét leírni, mert akkor az én baloldaliságom az övéhez képest a rosszabbik. Márpedig a baloldalhoz képest a „rosszabbik” a FIDESZ, a szélsőjobb meg egyenesen a „rossz” oldal. Ennyit a filozófiáról és a relativitásról.

A könyvkötészeti akció legalább arra jó volt, hogy végiggondoljam: valójában egy provokációról van szó, a rossz oldal ismét tesztelni próbálja a társadalom ingerküszöbét, és arra játszik, hogy az olyan tojásfejűek, mint én is, majd habzó szájjal üvöltözünk, mindennek elmondva őket, így aztán épp azt a reklámot kapják, amire most, a kopogtatócédula-inséges időben a legnagyobb szükségük lenne.

HÁT NEM! NEM HABZÓ SZÁJJAL, de néhány halk megjegyzésem volna:

Kíváncsi vagyok, lesz-e a parlamentben párt, amelyiknek lesz vér a pucájában, és kezdeményezi a másik kettőnél, hogy fogadják el a rossz oldali párt kezdeményezését, hozzanak létre „közrendvédelmi telepeket”, ahová a rossz oldali párt tagjait, képviselőit, szimpatizánsait zárnák be, mint a „közrendet veszélyeztető egyéneket” abban az esetben, ha bármely kisebbséggel szemben rasszista alapon lépnének fel, tennének fizikai fenyegetésre, megsemmisítésre utaló, netán uszító kijelentéseket.. Persze kíváncsi lennék a másik két párt reakciójára is. Vagy mindegyik jelenlegi parlamenti párt a kopogtató céduláira összpontosít, és nem engedheti meg magának, hogy egyet is elveszítsen? Pláne a rossz oldali párt javára?!

Szegedi Csanád – az EP nagyobb dicsőségére – kettős kordonnal körbevett, rendőr-csendőr felügyelete mellett működő telepről vizionál. Vajon az EP többi magyar képviselője ehhez asszisztál? Hagyják, hogy az EP-ben erről ne essen szó, jobb a hazai szennyest nem kiteregetni? Szerintem meg épp ott, ahol a kopogtató cédula nem játszik szerepet, ott kellene igazán elhatárolódni, tiltakozni, etikai vizsgálatot kezdeményezni.

A Jobbik elnöke megjegyezte továbbá, hogy az „esetek többségében a szegregáció lenne a leghatékonyabb” nevelési módszer.

Hát, ha a szegregáció* nevelési módszer, akkor kezdjük a rossz oldali párt elnökén.

*szegregáció: http://nemzetisegek.hu/dokumentumok/file_1111447058_szegregacio.pdf